A volt NDK-ban a hetvenes években Greifswald mellett, a Keleti tengernél építették fel a Nord Atomerőművet. Először 4 db első generációs VVER-440 blokk lépett üzembe, majd megkezdték a bővítést további 4 második generációs blokkal (utóbbiak hasonlóak a Pakson ma működőkhöz). Az 5. blokk indításán voltak túl, amikor a két német állam egyesítését követően - elsősorban gazdasági és politikai okokkal motivált döntés nyomán - végleg leállították a teljes atomerőművet. Az erőmű és a járulékos tevékenységek több ezer nukleáris szakembernek adatak munkát, a bezárás után ezek zöme szétszéledt az országban. A város is megérezte a történteket. 1992. végén jártam ott utoljára, nem voltak perspektívák és az erőműves lakások városrésze is elég kiábrándító képet mutatatott.

1994. júliusában a Max Planck Társaság és a Mecklenburg-Vorpommern tartományi kormány Greifswaldban megalapította a garchingi Max Plack Plazmafizikai Intézet - az IPP - új fiókintézetét. Itt létesül az Euratom által is finanszírozott Wendelstein 7-X kísérleti bázis. A kísérletek célja annak a bemutatása, hogy a stellarátor koncepció és plazmafizikai berendezés egy alkalmas irány a fúziós atomreaktor kifejlesztésére. Már tető alatt van az új kutatóközpont épülete - az interneten megtekinthető az 1999. februári állapota. 1998. végén egy német-olasz konzorciummal (Preussag-Noell/Ansaldo) kötötték meg a szerződést a berendezés egyik legfontosabb rendszerére: annak az 50, nem síkbeli szupravezető mágneses tekercsnek a legyártására, amely a plazmát majd mágnesesen lebegteti a stellarátor belsejében. A számítógépes W7-X képek annyira megtetszettek, hogy a Magvas galéria újabb kiegészítését ezekből állítottam össze.
Cserháti András, 1999.02.20.