Lássuk, milyen is vizuális eszközparkjuk? Jellemző szín természetesen a fekete. Ennek borongós, a nézőt az "atom ellen hangoló" szerepén túl technikai okai is vannak. Felvonulásokon hordozott táblákra még mindig tussal, szénnel a legegyszerűbb valamilyen képet megrajzolni a konyhaasztalon, vagy feketéből kivágni, ragasztani. Egy valamirevaló antinukleáris plakáton kell szerepelni legalább egy szimbólumnak: atommodell, sugárveszély jele, koponya, gombafelhő stb. Persze minél több van belőlük, annál jobb.

Ha valaki nem elég ügyes, hogy ilyeneket rajzoljon vagy fotózzon, az interneten vannak olyan lapok, ahonnan leemelheti a szükséges anyagot és általában korlátozás nélkül használhatja a saját tüntetésén. Ezt nevezem szolgáltatásnak! Most azért sem adom meg a címüket. A három fenti ábra közül kettő ilyen lapról való, de a harmadik kis átalakítás, átméretezés után - ha jól megvakarjuk - jogsértően jelenik itt meg. Tartok tőle ugyanis, szerzője nem egyezett volna bele, hogy a Magvas Galéria kiállítsa. Antinukleárisok, hajrá! Keressétek meg a neten, hívjátok fel alkotója figyelmét, hogy ránk húzhassa a vizes lepedőt...

A Nemzedékek (Generations) szabályos alakzatok - a kör és a négyzet - részleges egybeolvadásából épül fel. Alapszerkezetét mégis egy másik geometriailag tökéletes forma, a nautilus tengeri csiga spirálja adja. A spirál közepéből kiindulva egyre nagyobb körök sorozatként jelenik meg az idő dimenziója. Az első szívdobbanás, a Nap forrósága és a Hold hidegsége kapcsolódik egybe a Földdel és az azt méregető Kézzel. Az atomokból felépülő szénhidrogén molekula átnő a mozgást szimbolizáló kerékpárba. A rozetta fogaskerékké alakul, a kerekek az idő múlásával folyton pörögnek, a haladás a korai ipari kezdetektől a nukleáris korig ível. Hullámzó víz, táncoló és gyemeket magasba emelő emberalakok, növekvő és minden évben újra gyümölcsöket hozó fák. Fejlődik, burjánzik, ismétlődik minden, nem áll meg talán soha. A sötétkék, piros, zöld, sárga árnyalatok szépen kavarognak, ötvöződnek.