Magvas Galéria - az MNT honlap "vizuális-nukleáris" képzőművészeti rovata |
|
A lapot nem csak a szorosabban vett nukleáris
szakmai közösség olvassa, így érdekes lehet, ha - megőrizve a "magvas"
kötődést - művészeti területekre is elkalandozunk. Az utolsó tárlat lámpája
villog, az utolsó előttié ég.
A
videojáték bölcsője
A számítógépes- és videojátékok ma már művészi tökéllyel
jelenítik meg a világot a képernyőiken. Nem sokan tudják, hogy az első
videojáték nukleáris laboratóriumban készült. 1958-ban "találta ki"
az amerikai William A. Higinbotham a Brookhaven National Laboratory-nál.
A BNL állami intézetként már a
hidegháború kellős közepén is inkább békés célú kutatásokat folytatott.
A környező lakosok viszont az adott pszichózis mellett meg voltak győződve
arról, hogy az intézetből kiinduló atomrobbanás fogja majd elfújni őket
krumpliföldjeikről. Hogy a bizalmukat megnyerjék, többször hirdetettek
nyílt napot és fogadtak látogatókat. Higinbotham, aki nukleáris műszerépítéssel
foglalkozott, egy ilyen látogatás után elhatározta, hogy feldobja az elég
száraz bemutatókat. Korábban rakéták radarkövetését és az ernyőn való megjelenítését
is kutatta, így nem esett nehezére összedobni egy meglévő kis analóg
számítógép mellé pár kondenzátorból, potméterből valamit (középső kép,
jobbra), ami képes volt az oszcilloszkóp képernyőjén egy pattogó
fénypontot mozgatni.
Két vezérlő dobozt is csinált hozzá, a látogatók
gombokat forgatva tudták az ütő szögét állítani, és lenyomva átüthették
a labdát. Egy tranzisztort beiktatva a szélhatás is megjelent. Ketten
teniszeznek lett a játék neve. Akkora siker volt, hogy a látogatók
néha két órát is sorba álltak, hogy játszhassanak vele.
Higinbotham amúgy részt vett a Manhattan projektben,
jelen volt Los Alamosban az első kísérleti atomtöltet felrobbantásakor
is. Talán emiatt lett később a nukleáris fegyverzetcsökkentés és -korlátozás
fáradhatatlan pártolója. 20 különféle tárgyú szabadalma mellett eszébe
sem jutott, hogy a játékot levédje. Nem tartotta nagy dolognak, szerinte
"annyira
kézenfekvő volt". Mégis, 1995. november 10-én bekövetkezett halála
óta nem utolsósorban úgy emlékeznek rá, mint a videojáték atyjára.
Uránüveg
tárgyak
Az üvegművészet remekei most láthatóak először a
Magvas
Galériában. Olyan régebbi üvegkészleteket mutatunk be, amelyeket urántartalmú
anyag színez. Ezek főleg az 1800-as évek végén és e század első harmadában
voltak divatban Európában és az USA-ban. Az interneten uránüveges lapok,
üvegrégiségek és aukciós gyűjtemények oldalai vidékén bukkanhatunk rájuk.
A lágyan csillogó zöldes-sárgás üveget angol nyelvterületen vaseline
glassnak is hívják, német neve Annagelb vagy Eleonorengrün.
A 19. századi 12 cm-es borospoharak
valószínűleg
angol eredetűek (szívesen kipróbálnám, milyen színhatást mutatnának
egy kis szekszárdi vörössel). Az elég ritka sárga uránüvegből készült,
kb. 25 cm magas Davidson
vázák a harmincas évekből valók. Egy üvegfúvó készítette a feleségének
házassági évfordulójukra. A horgolt terítőt tudnám feledni, de stílusában
korhű, és illik a vázákhoz is.
Felmerül a kérdés, vajon nem radioaktívak-e
ezek a tárgyak. A válasz: de igen, csak nagyon kevéssé. Urántartalmuk
csupán 0,1-2% körüli. Vegyünk egy 10 dekás poharat, 0,1% uránnal: aktivitása
2400 Bq körüli (ennyi mag bomlik el benne másodpercenként). Vessük össze
testünkkel, mint sugárforrással. Tömegünk mintegy 0,2%-a a csontokban lévő
természetes eredtű radioaktív 40K izotóp. Egy 80 kg-os ember esetén ez
kb. 5000 Bq aktivitás. De ilyen sugárzás nem csak addig ér bennünket, amíg
ajkunkhoz emeljük a poharat, hanem egész életünkön keresztül. Azaz a pohár
teljesen veszélytelen.
|
Az itt bemutatott cseh készítésű szarvasos
kehely az egyik avatott uránüveg szakértő, a japán Ken Tomabechi lapjáról
való az ő külön engedélyével. A lapot nem szabad kihagyni, nagyon jó kiinduló
pontja lehet a témában való elmélyedésnek. Szerzője még könyvet is írt,
(lásd az ismertetője).
|
Atomkakas, generátor
Kis galériánk történetében befutott
az első "külsős kiállító", Varga József. Az alábbiakat az általa küldött
anyag nyomán raktuk össze:
A Magvas Galéria eddig sem szerény zenei vonatkozásait
szeretném gazdagabbá tenni néhány adattal. Technikai, csillagászati, nukleáris
címeket, elnevezéseket gyakran használtak és használnak a zenekarok - ezek
közül mutatok be néhányat:
-
Legismertebb talán a Pink Floyd Atomszívű anya című
lemeze, amely zeneileg sem elhanyagolható alkotása a csapatnak.
-
Hazánkban közkedvelt és szerencsénkre akkortájt ('70-'80as
évek) élőben is meghallgatható volt a német Kraftwerk (Erőmű) formáció,
amelynek egyik tagja magyar származású. Remek zenét játszottak és igazán
ők hozták emberközelbe a programozott - de nem techno - zenét, hiszen addigra
annak számítástechnikai háttere is kialakult. Egyik lemezük a Rádió-Aktivitás
címet viseli (a számok címe is magáért beszél: Geiger számláló,
Radioaktivitás, Rádióföld, Léghullámok, Intermission, News, Az
energia hangja, Antenna, Rádiócsillagok, Uránium, Tranzisztor,
Ohm Sweet Ohm).
-
Visszaugorva a kezdetekre, az 1971-ben megalakult Emerson,
Lake and Palmer szupercsapat használta először ”ipari” méretekben és profi
módon a szintetizátorokat. Maradandó feldolgozásokat készítettek Bartók,
Grieg, Muszorgszkij, Copland és Ravel műveiből. Azért szerepelnek most
itt, mert Carl Palmer az Atomic Rooster (Atomkakas) együttesből
érkezett a bandába. Az akkori elektronikus hangszerek leginkább egy ciklotron
és egy dugdosós telefonközpont művészi keverékére hasonlítottak.
-
Egyes elvetemültek előtt, akik tudományos képzettségűek, ismert
a van der Graaf-generátor
- mint berendezés. Volt ám ilyen nevű együttes is anno, elég progresszíven
interpretálták a rockzenét.
-
Billy Cobham is tanulmányozta a színképeket Spectrum
című lemezén.
Innen már csak ömlesztve, zenetörténet nélkül a
nevek: Matchbox, Motörhead, Focus, Pilot, Electric Light Orchestra, Weather
Report, Plasmatics, Reo Speedwagon, Space, Sparks, 10cc, Three Degrees.
A magyarok sem maradtak le, hiszen volt és van: Locomotív GT, Metró, P.
Mobil, Solaris, Color, Syrius, Omega és 100 Folk Celsius. Hazai érdekesség
még (külföldi adataim nincsenek), hogy számos műszaki végzettségű (építész-,
gépész-, villamosmérnök, fizikus) nyúzza hangszerét még mai nap is jobbnál
jobb zenekarokban.
(c) 1999-2001. Magyar Nukleáris
Társaság
K. Tomabechi - Varga J. - Cserháti A.