Magvas galéria - hetedik terem

Magvas Galéria - az MNT honlap "vizuális-nukleáris" képzőművészeti rovata

A lapot nem csak a szorosabban vett nukleáris szakmai közösség olvassa, így érdekes lehet, ha - megőrizve a "magvas" kötődést - művészeti területekre is elkalandozunk. Az utolsó tárlat lámpája villog, az utolsó előttié ég.

1. terem	2. terem	3. terem
Őselemek	A stellarátor	Kollégánk, H. Simpson
Kozloduji falakról	H atom állapotok	VERONA zónapérképek
Három fémkép	Salvador Dalí, atommal	Jól bepakolva
4. terem	5. terem	6. terem
Befordított légyszem	Nukleáris borítékok	Az atom portréja
Gömb alakú magok	Képregények Atomjai	Nukleáris LEGO
Paksi CAD	A brüsszeli Atomium	Atombálnák CD borítói
7. terem	8. terem	9. terem
A videojáték bölcsője	Antinukleáris tárlat	Magvas op-art
Uránüveg tárgyak	Körmozaikok	Túlélő-ruha szobrok
Atomkakas, generátor	Csővirág, békaszem	Kezek
10. terem	11. terem	12. terem
Super-Kamiokande	Erőmű a fejünk felett	Cseh atom-tér-képek
Bőrdíszmű	Skoglund installációk	Atommáglyarakás
Atom-ember	Frida és a nucleus	Ügynökségi "múzeum"

A videojáték bölcsője

A számítógépes- és videojátékok ma már művészi tökéllyel jelenítik meg a világot a képernyőiken. Nem sokan tudják, hogy az első videojáték nukleáris laboratóriumban készült. 1958-ban "találta ki" az amerikai William A. Higinbotham a Brookhaven National Laboratory-nál. A BNL állami intézetként már a hidegháború kellős közepén is inkább békés célú kutatásokat folytatott. A környező lakosok viszont az adott pszichózis mellett meg voltak győződve arról, hogy az intézetből kiinduló atomrobbanás fogja majd elfújni őket krumpliföldjeikről. Hogy a bizalmukat megnyerjék, többször hirdetettek nyílt napot és fogadtak látogatókat. Higinbotham, aki nukleáris műszerépítéssel foglalkozott, egy ilyen látogatás után elhatározta, hogy feldobja az elég száraz bemutatókat. Korábban rakéták radarkövetését és az ernyőn való megjelenítését is kutatta, így nem esett nehezére összedobni egy meglévő kis analóg számítógép mellé pár kondenzátorból, potméterből valamit (középső kép, jobbra), ami képes volt az oszcilloszkóp képernyőjén egy pattogó fénypontot mozgatni.

Két vezérlő dobozt is csinált hozzá, a látogatók gombokat forgatva tudták az ütő szögét állítani, és lenyomva átüthették a labdát. Egy tranzisztort beiktatva a szélhatás is megjelent. Ketten teniszeznek lett a játék neve. Akkora siker volt, hogy a látogatók néha két órát is sorba álltak, hogy játszhassanak vele.

Higinbotham amúgy részt vett a Manhattan projektben, jelen volt Los Alamosban az első kísérleti atomtöltet felrobbantásakor is. Talán emiatt lett később a nukleáris fegyverzetcsökkentés és -korlátozás fáradhatatlan pártolója. 20 különféle tárgyú szabadalma mellett eszébe sem jutott, hogy a játékot levédje. Nem tartotta nagy dolognak, szerinte "annyira kézenfekvő volt". Mégis, 1995. november 10-én bekövetkezett halála óta nem utolsósorban úgy emlékeznek rá, mint a videojáték atyjára.

Uránüveg tárgyak

Az üvegművészet remekei most láthatóak először a Magvas Galériában. Olyan régebbi üvegkészleteket mutatunk be, amelyeket urántartalmú anyag színez. Ezek főleg az 1800-as évek végén és e század első harmadában voltak divatban Európában és az USA-ban. Az interneten uránüveges lapok, üvegrégiségek és aukciós gyűjtemények oldalai vidékén bukkanhatunk rájuk. A lágyan csillogó zöldes-sárgás üveget angol nyelvterületen vaseline glassnak is hívják, német neve Annagelb vagy Eleonorengrün.

A 19. századi 12 cm-es borospoharak valószínűleg angol eredetűek (szívesen kipróbálnám, milyen színhatást mutatnának egy kis szekszárdi vörössel). Az elég ritka sárga uránüvegből készült, kb. 25 cm magas Davidson vázák a harmincas évekből valók. Egy üvegfúvó készítette a feleségének házassági évfordulójukra. A horgolt terítőt tudnám feledni, de stílusában korhű, és illik a vázákhoz is.

Felmerül a kérdés, vajon nem radioaktívak-e ezek a tárgyak. A válasz: de igen, csak nagyon kevéssé. Urántartalmuk csupán 0,1-2% körüli. Vegyünk egy 10 dekás poharat, 0,1% uránnal: aktivitása 2400 Bq körüli (ennyi mag bomlik el benne másodpercenként). Vessük össze testünkkel, mint sugárforrással. Tömegünk mintegy 0,2%-a a csontokban lévő természetes eredtű radioaktív 40K izotóp. Egy 80 kg-os ember esetén ez kb. 5000 Bq aktivitás. De ilyen sugárzás nem csak addig ér bennünket, amíg ajkunkhoz emeljük a poharat, hanem egész életünkön keresztül. Azaz a pohár teljesen veszélytelen.

Az itt bemutatott cseh készítésű szarvasos kehely az egyik avatott uránüveg szakértő, a japán Ken Tomabechi lapjáról való az ő külön engedélyével. A lapot nem szabad kihagyni, nagyon jó kiinduló pontja lehet a témában való elmélyedésnek. Szerzője még könyvet is írt, (lásd az ismertetője).

Atomkakas, generátor

Kis galériánk történetében befutott az első "külsős kiállító", Varga József. Az alábbiakat az általa küldött anyag nyomán raktuk össze:

A Magvas Galéria eddig sem szerény zenei vonatkozásait szeretném gazdagabbá tenni néhány adattal. Technikai, csillagászati, nukleáris címeket, elnevezéseket gyakran használtak és használnak a zenekarok - ezek közül mutatok be néhányat:

Legismertebb talán a Pink Floyd Atomszívű anya című lemeze, amely zeneileg sem elhanyagolható alkotása a csapatnak.
Hazánkban közkedvelt és szerencsénkre akkortájt ('70-'80as évek) élőben is meghallgatható volt a német Kraftwerk (Erőmű) formáció, amelynek egyik tagja magyar származású. Remek zenét játszottak és igazán ők hozták emberközelbe a programozott - de nem techno - zenét, hiszen addigra annak számítástechnikai háttere is kialakult. Egyik lemezük a Rádió-Aktivitás címet viseli (a számok címe is magáért beszél: Geiger számláló, Radioaktivitás, Rádióföld, Léghullámok, Intermission, News, Az energia hangja, Antenna, Rádiócsillagok, Uránium, Tranzisztor, Ohm Sweet Ohm).
Visszaugorva a kezdetekre, az 1971-ben megalakult Emerson, Lake and Palmer szupercsapat használta először ipari méretekben és profi módon a szintetizátorokat. Maradandó feldolgozásokat készítettek Bartók, Grieg, Muszorgszkij, Copland és Ravel műveiből. Azért szerepelnek most itt, mert Carl Palmer az Atomic Rooster (Atomkakas) együttesből érkezett a bandába. Az akkori elektronikus hangszerek leginkább egy ciklotron és egy dugdosós telefonközpont művészi keverékére hasonlítottak.

kattints a képekre!

- zoom

Egyes elvetemültek előtt, akik tudományos képzettségűek, ismert a van der Graaf-generátor - mint berendezés. Volt ám ilyen nevű együttes is anno, elég progresszíven interpretálták a rockzenét.
Billy Cobham is tanulmányozta a színképeket Spectrum című lemezén.

Innen már csak ömlesztve, zenetörténet nélkül a nevek: Matchbox, Motörhead, Focus, Pilot, Electric Light Orchestra, Weather Report, Plasmatics, Reo Speedwagon, Space, Sparks, 10cc, Three Degrees. A magyarok sem maradtak le, hiszen volt és van: Locomotív GT, Metró, P. Mobil, Solaris, Color, Syrius, Omega és 100 Folk Celsius. Hazai érdekesség még (külföldi adataim nincsenek), hogy számos műszaki végzettségű (építész-, gépész-, villamosmérnök, fizikus) nyúzza hangszerét még mai nap is jobbnál jobb zenekarokban.

K. Tomabechi - Varga J. - Cserháti A.