A Nap, amellett, hogy meglehetősen meleg és fényes, még szép is. Napfogyatkozáskor éppen ezt nem láthattuk, mert akkor maga a Nap takarva volt (de ezt talán hagyjuk, hiszen hónapokig másról sem szóltak a híradások). Foltjai, melegebb és viszonylag hidegebb részei láthatóan elmozdulnak tengelyforgása közben. Kitörések - flerek, protuberanciák - díszítik, még koronája is van.

Kérdezheti valaki, hogy mit keres tárlatunkon a Nap. Nem festett, nem faragott, nem szőtt, nem is művészeti alkotás, hanem természeti jelenség, csak úgy egyszerűen van. Válaszunk: a Magvas Galéria a vizuális és a nukleáris határterületeit kutatja és mutatja. De ha valaki ragaszkodik a művészethez, vegye úgy, hogy a SOHO egy fotóművész.

A Rádióaktív macskák lehangoló. A lelakott szobából árad a szomorú öregkor, a letargia, a szürkeség. Sejthetően nincs elég ennivaló, viszont irritálóan sok a macska, ráadásul taszító azok neonzöld színe. Törött a szék, elveszett az emberi irányítás. Egyes értelmezések szerint ez az Öregség. Mások azt mondják, hogy az atomháború utáni életet látjuk. A furcsa cím is valami ilyesmire utal. Mégse gondoljuk antinukleárisnak, mert nem csak az atomtól, hanem mindentől elveszi kedvünket. Ez a kép nagyon erős érzelmi töltéssel rendelkezik.

Élményszerű végignézni Sandy Skoglund műveit (Páfrányok, Ruhaakasztók, Kanalak, Az aranyhal bosszúja, Páciensek és nővérek, Talán babák, Minden csírázik, Talált tárgy, Az elveszett idő értéke, Az élelem hangja, A vágy tája, Munkahelyi szellő, Róka-játékok, A zöld ház stb.) elolvasni a róla készült írásokat. Kár, hogy hiába kerestem a magyar interneten róla bármit is. Csak nem a Magvas Galéria mutatja be elsőként?

Erősen önéletrajzi ihletésű festészete Kahlo életében nem volt olyan sikeres, mint a férfiaké, a freskók nagy kortárs alkotóié, de az utóbbi 20 évben ez kezd megfordulni. Kahlo festmények egy argentín lapon (kevés, de szép kép). Frida képei listában. Fridáról, Diegóról, művészetről és politikáról (nagyon sok kép). Napló, önarcképek, festmények és fotók.