|
Nemrégiben dr.Töttös
Gábornak, Szekszárd ismert helytörténészének megjelent egy cikke az egyik helyi
lapban Szekszárd neves fáiról. A cikk érdekesen rímel a
korábbi kis szekszárdi összeállításomra. Az
általam említett fákat és parkokat a keselyüsi nyárfák kivételével mind említi.
Néhány érdekes történeti adalékot is szolgáltat egy-két fáról. A Megyeháza
udvarán lévőkről azt állítja, hogy azokat 1836-ban Szentgálról hozatták, és azok
már ültetésükkor 30-40 évesek lehettek. A Szent László Középiskola udvarán álló
tölgyről pedig azt állítja, hogy egy időben, 1842-ben ültették a Csonka utcai és
a palánki Sióparton álló tölggyel egy nagyléptékű fásítási program keretében. A
Remete-kápolna mellett pedig megemlít egy berkenyét is, amelyet állítólag már
Babits is megverselt. Az elmúlt héten az említett fákat felkerestem, lefotóztam
és megmértem.
Érdekes adalékként még érdemes megemlíteni azt, hogy
a már említett összeállításom alapján,
a
természet védelméről szóló 1996.évi LIII. törvény
szellemében javaslatot
tettem Szekszárd Megyei Jogú Város aljegyzőjénél az említett természeti értékek
helyi védelmére. Ez 2009 nyarának közepén történt. Erre semmiféle választ
nem kaptam. Dr. Töttős cikke is azzal zárult, hogy jó lenne védeni helyi
fákat. Ezen felbátorodva ismét eljutattam javaslatomat az aljegyzőnek. Választ
még nem kaptam erre sem. A későbbi fejleményekről -ha lesznek- ezen a helyen
fogok beszámolni.
Fejlemények:
2009. október 13-án kaptam
egy szeptember 24-i keltezésű levelet az aljegyző asszonytól, amelyben
javaslataimat megköszönve közölte, hogy annak minden pontját az illetékes
hatóságok és szakemberek bevonásával megvizsgálják.
Október elején jártam a gurovicai erdészháztól induló Hollósi László
gombászösvényen is. A
gombászösvény a a Szekszárdi-dombság egyik legszebb része, és egyben mint a
védett szúrós csodabogyó termőhelye is védelemre érdemes.
|
