Mecseki emléktúra a volt nádasdi bányászok tiszteletére

Az 1946-os kitelepítési kísérlet után számos mecseknádasdi család került reménytelenül nehéz helyzetbe. A lengyeli kastélyba internált családok vagy a Linzből visszafordítottak, csaknem teljesen nincstelenül  "szivároghattak" vissza a falujukba. Az addig szerencsésebbeket pedig a hamarosan kitörő kulákhisztéria és a Rákosi-korszak egyéb csapásai tették tönkre. Kitörési pont a bányáknál való elhelyezkedés volt, hiszen ez megbecsült munkahelynek számított  ebben a korszakban. Így sok nádasdi lett bányász, köztük sok rokonom, és édesapám is. Apám  egy korai erdőgazdasági kitérőt nem számítva, egész életében a mecseki szénbányák különböző üzemeiben dolgozott vasas szakmákban. Nádasdon még midig sokan emlékeznek a korai idők kemény éveire, amikor is Mecseknádasdról a bányászoknak -más közlekedés nem lévén- sokszor hóban, fagyban, esőben, heti hatszor  kellett elgyalogolniuk Máza, Szászvár, Váralja bányáiba, a Mecsek hegyein és erdőségein keresztül. Mecseknádasd és a szászvári bányatelep légvonalban is 9 km, és valószínűleg nincs rövidebb út 12-13 km-nél.  Ezt a távolságot naponta kétszer kellett megtenniük, gyakran éjszaka, vagy hajnal előtt indulva végig gyalogösvényen, erdei földesúton.  Nem tudom elképzelni, hogy 2,5 óránál hamarabb meg lehetett tenni ezt a távolságot. Buszjáratok -ponyvás teherautók formájában- 1950-51 körül indultak csak.
Sokszor elgondolkodtam ezen, és el is határoztam, hogy végigmegyek egyszer a Mecseknádasd - Szászvár útvonalon, keresztül a Mecseken ahol a régi bányászok jártak. A karácsonyi családi ebédet követő beszélgetés után- ahol gyakran szóba kerülnek a "régi idők"-, elő is jöttem ötletemmel, amelyhez unokabátyám és a 74. évében járó édesapám is csatlakozott. Így karácsonyt követően útra keltünk. Az eredeti útvonalat már nem őrizte meg a kollektív emlékezet.  Felkerestünk egy olyan helyet is, ahol édesapám még erdőgazdasági korszakában dolgozott, de jelentős kitérőt nem tettünk. Így 17 km-et gyalogoltunk Nádasdtól a szászvári bányáig, onnan még 3km-et  a faluban lévő buszmegállóig. Szép időnk volt, de az erdőben nagy volt a sár, nemcsak a néhány napja elolvadt hó miatt, hanem azért is, mert előző nap még esett is. 500 m alatt eső, afölött hó.
A Kisújbánya feletti Dögkút-tetőn érintettünk egy szép bükköst is. Utunk egyetlen listás fájával itt találkoztunk.