Michelangelo Buonarroti: Életem immár

	Életem immár lassankint elér, törékeny bárkán, tenger viharán át a közös révbe, ahol számadását ad jó s rossz tettéről, ki betér. Most látom, a szenvedélyes szeszély, mely bálványommá a művészet álmát tette, valójában milyen sivárság, s milyen kín a vágy annak, aki él. Szerelmi álmok, hiúk, üresek! mi lesz most, hogy két halál is közelget? Egy biztos, egy fenyegetőn mered rám. Már nem nyugtat meg véső és ecset; egyet kivánok: az égi szerelmet, mely karját tárja felénk a keresztfán.
	Rónay György fordítása