A gazda és a deák
Nézd Uram! Két fiad mindjárt számba vevé
hite dolgát,
Egynek a termő föld ama tálentum,
mi a jussa,
Másik ekéje a penna, ha ihlete szánt a papírra,
Itt a kamat ez a bor, hát zengjen amaz epigarammát!
Alisca
Őrzi e táj – Pannónia földje – a római kor hagyatékát,
Hajt venyigét szaporán, oltja a bölcs veterán,
Tudta Alisca, e hegy leve mustja,
ha mennyei lét ád,
Lepheti múlt, s vele por, hírneve lesz ez a bor.
Elüszionod Szekszárd
Térj ide vándor! E tor már Bakkhosz atyánknak az oltár,
Ajkadon jó vörös hegylé olvad a
szóval eleggyé,
Boldog Elűszionod járd, isteni
kert ez a Szekszárd;
Áldva a pásztor a korttyal, éltet örökkön e bordal!
Béla nevére
Béla király, aki bízva a borra apátokat pártolt,
– Lásd adománylevelét: ott az igén a pecsét! –
Máig elérő esküre fogta a szomjas utókort:
Inni ki bátor e lét, szője imába nevét!
Héroszunk Háry
Bordala élteti Hárynk, balga ki kétkedi, ráint!
Tán hihetőbb a Homérosz, mint ki e torban a hérosz?
Vízzel erényes az ének? Szomja zenél a tevének?
Jó magyar ép esze jól vág, néki a bor az igazság!
Egy pint az örökségből
Jó Garaynk leleménye: az hogy e
bor bika vére,
büszke kadarnak a dics’, versbe idézte Babits,
Liszt-mise ihlete óbor, írta Piusznak
a doktor,
s mind, amit őriz e pint, most a szemedbe kacsint.
Bakta-hegyi álmok
Bakta hegyén csak a vén tanya búvik az
árnyak ölére.
Perzsel a nyár, süt a fény, tikkad a gazda szegény,
fixlije inti diófa alá, vele hűsöl a
gége,
hűvösen is csapodár, s álmokat rejt a pohár.
A pincekulcs
Félszemű látnoka szögnek, tudtad-e, eljön a „fogdmeg”?
Bortanya ajtaja vár… Csend szava: nyikkan a zár!
Pince sötétje, a gazda reménye, kitárul a fényre.
Ünnep a bornak e jel: Érzi ma fejteni kell!
Hébér-nász
Táncol a fénnyel a hébér, ringva a gyertyapilácsát,
bíboros ajka a csókért kelleti fátyoluszályát;
Láng puha táncosa szellő, rebben a pille, a szárnya,
nászunkat, mikor eljő, ráveti
pince falára.
Kongó hordó
Horpasza kétöle donga, kénköve,
böffen a gyomra,
köldöke – csap sebe – szárad, szomja idézi a vágyat,
pince homályban időzve, álmokon úszik az őszbe,
ott, hol a hegy leve csorran, s életerő van a borban.
Dongó-himnusz
Ott, hol a mandula termést, s nap heve dús venyigét ád,
nektár szőlők fürtjein, mézzel rajzik a dongó,
csordul a szűrt lé, s víg bacchanália néki a vén kád,
himnusz e nász, ha a hegy leve forran,
s pittyeg a hordó.
A vén kád
Szomja apadván, must veritékkel,
csurran a vén kád,
csapja körül hereméhe, ha lebzsel lopva a nektárt,
murcija pejkó, szesz heve perzseli, túrzik
a háta;
Bölcs az a vén, ki erővel e táltost hajtja a hámba!
Szüreti hordó
Vemhe dicséri a hordót, guggol a pince tövére,
szörcsen a tőtike, jelzi, ha telik a bor
anyaméhe.
Kuttyog emitt üde siller, ott a rozé leve suttog,
szőke tejében, langy melegében pittyeg
az újbor.
A csántér
Néki – e bús Sziszüphosznak – a
pince a Tartarosz éje,
folytja a kénköve, húzza sötét öle „síp” meredélye.
Mint az a szikla, ha gördül a donga, legörbül alája,
„Szófa” a csántér, karja mit átér,
bor nyoszolyája.
Szó-tora-cím-bora
Cimbora int, üde bort hoz, s kedvet az ünnepi torhoz,
„tréfacsinálva”, ha tölt még, kél
adomára a vendég.
Szónak utat hol a bor mos, máris előnye egy orrhossz,
tósztra, pohárra, ha nincs fék, dől vele porba a szószék.
Hadi-dűlő
Szép az az út, mely asszonyi
daccal van kikövezve!
Bor tüze jelzi a célt… edzi hüvely
az acélt.
Bátor a gazda, ki állja – ha tudja – a hitvesi lármát,
egy üveg bódulatért, ontani jó bikavért!
Szerelmi bájital
Asszonyi csók melegével igéz a pohárnyi Kadarka,
s nem csak a kis Cupidó bűne, ha
mézet adó…
Férfi eréllyel üríts poharat ma a vénuszi hadra:
Vígan elesni, ha jő… győzni az isteni Nő.
Egy bakkhánsnő
éneke
Kortyra vitéz, sose fárad a férfi,
ha bor tüze munkál
benne a vágy nem enyész el, bírja tusán kelevézzel.
Lüktet ölében a vér – hol a combom
a vár – nosza helyt áll.
Győz, de maradjon a titka: viszket
utánam a fityma.
Veterán-tánc
Zendül a borra az ének, lengeti pásztorok sípja,
Bódul a fejjel a láb… ezt ne tetézd legalább,
Telve szíved a tűzzel, az izmod, s csontod is bírja,
Ám az az egy oda lett, reccsen a
vén izület.
A vén Pán
Csattog a fejsze! Izzad, a ránc
leve csordul az arcán;
Várja a bor, s üde Nimfa, de így
se pihen el a vén Pán?
Nászra, tusára se gerjed látva az
isteni testet?
Néki a punci, a munka szagánál is
büdösebb lett?
Talicska-fricska
Jól beszeszelt Jani gazda! Billen alá a talicska,
Tolja az asszonya, így mene Ő
haza, várja kalitja!
Már csuda gyászos a képe, víg tora így juta révbe,
Kuncog a sok koma, mint aki még
soha nem futa jégre!
Várhat idők unikornisa
Várhat idők unikornisa rám, ma nem
érhet el engem.
Ím’ a pohár, ide nézz! Látod e
csepp, ez a méz!
Bár tudom én, hogy a mély, ami
vár, sose fárad a lesben,
győzöm idővel a lest, ízlik a bor,
s nem ereszt.
Présház-tószt
Álljon e présház! Jusson a borra, kenyérre is vendég!
Fűtse a szó heve, míg csak a hegy leve űzi a nyelvét!
Jó Dionüszosz ! Szép az a múlt, amit Ampelosz
ébreszt!
Cimbora szólj hát, s adni a korsót
körbe ne légy rest!
Kadarka
Dombok ölén kicsi bakhát szopja a keblet,
lágy teje néki a lét, érlel erős venyigét.
Érve a két szeme, úgy megigéz vele a bűnre is rászed,
ajkadon csókja a vér… szűz a Kadar, de ledér.
Chardonnay
Chardonnay illata csókjait hintő esteli
fényjel,
összekacsintgat a vággyal, el se pirul, noha megcsal,
íze az ajkadon mámoros delnő lágy, puha kéjjel,
teste a bűne, ha rád vall, Ő
vezekel az imáddal.
Cabernet
Kádra felülve sárkalap tiszteli, törkölye szunnyad,
ékköve gránát, ó-bora charme-ját
kelleti illat,
fűszere mákony, íze gyümölcsé - asszonyi kétely a szón –
lágy puha ágy a Cabernet, férfira
les Sauvignon.
Merlot
Vére arany, neve Merlot, keccsel
acélos e pejkó,
ajkon aszalt aromája málna, szeder üde bája,
illata szűz kelevéze, mézajak jár a sebére,
év sora s szépül az asszony, csókban a vágy ne apadjon!
Barrique-keringő
Bíbor a paplan, a párna zsarátnok, az illat a függöny,
tölgy-nyoszolyán a barrique mámora
álmodozik.
Grácia Merlot, Nimfa Cabernet díva e flörtön,
Orpheusz vágya a húr, zengeti száz trubadúr.
Kékfrankos
Kéklik a frankos a rőt puha lombok fényszövet ágyán,
hercegi vére rubinsugarán lila árnyak a pillék,
bársonyos illata ármány, nyelven az íze szivárvány,
már ide várnak a pincék, jönni, ha járni se tudnék.
Rozé
Hűs poharában a tünde Rozé puha
szárnya a harmat,
Lágy sziromágy-halovány ez a szín, noha tükre a bíbor,
Száll a virágbibe-illat, lengeti égi sugallat,
Íze gyümölcskosarától boldog e dalra a pásztor!
Bikavér
Mentve borát, vele férfi hevét az Olümposzi égből,
tartva Zeusz neje, Héra dühétől, a Földre le itt szállt;
Lösz fala rejti a jó Bikavért ama hitvesi kénytől,
férfi, ha megleli, asszonya lesheti, győz a Szabadság!
Olaszrizling
Hamvas olaszrizling üde mustja az illatok ágya,
sápad utána az ősz, fátyla a lombon időz,
teste simulva az ászok ölén buja társam a vágyra;
Csókra hetéra pohár! Szép dalom érted az ár!
A borok házassága
Drága barátom! Igéd sose zengjen rosszat e nászról!
Borban a férfierély párja a női szeszély,
Frankos a férj, neje Merlot,
hitvesi ágyuk a hordó,
titkuk a vágy amivé… válik e drága Cuvée.
Bakkhosz –himnusz
Légy Te Atyánk, hogy a bánat, a bú sose lopja időnket,
légy Te a rétnek a zápor, fűszeres éjnek a mámor,
légy Te a lanthoz a húr, ha eloszlik a dalra leső csend,
bordalok istene Bakkhosz, szállj le közénk, ne unatkozz!
Római Liber
Zengje Libert – ama római
Bakkhoszt – pásztora sípja!
Könnyre – ha bánata volt – asszony is áldja a bort
– kéri Libert, vegye rá az urát,
hogy a nászt sose unja –
s Ő patikára utalt? Kapsz koma még egy italt!
Szatüroszi Ampelosz-ének
Fényzuhataggal az ég kegye érleli mustra a fürtöd,
porból keltve a lét, nektárt olt venyigéd,
– jó Dionüszosz présleve erjedi borba az üdvöt –
mámort gerjed a Pán, s csörtet a Nimfa után.
Szent Orbán oltára
Álom e bor! Tán őrzi az Orbán. Itt, hol a hegy mély;
Pince-világa a Templom, lösz-kupolája a Szentély.
Áldoz a gazda, víg’ poharazva gyón a kupába,
tiszta a jámbor, amíg eme hegy leve szűzi arája…
Szent Vendel napjára
Kész a szürettel a Vendel, s csend parolázik a Szenttel.
Telve a musttal a kád, illata méh-szerenád,
bíbor az álma, ha libben, törköly alatt leve pittyen,
pezsdül az új szerelem, gyámja a bölcs türelem.
Szent Donátusz nevére
Áldva a hegy, hol a hajdani római légionárus
megkortyintva levét, megtért, s tartva hitét,
szentté lett. Hitet érlel a szőlő – vélte Donátusz –
s balga pogány az, aki… hinne, de nem követi!
Szent Márton napjára
Mondom: a Szent Márton, ki e Pannon-táj ivadéka,
tudta e napra a bor… egy pezsgésre leforr.
Váltva az áldást, konty-rigolyázást büntet a tréfa,
s felkent borral a szám, könnyen győz e csatán!
A borissza fohásza
Kérlek Uram! Nekem add meg a
dalhoz, a borhoz a vágyat!
Győzze fohász meg a gazdát;
töltsön, amíg poharat lát,
fusson a gond, vele tartson a baj,
meneküljön a bánat,
holtomig várhat a vég, jöjjön a mámor elébb.
A szüreti vegyespörkölt
Gazda tüzén – amiként Ura rendeli – készül a pörkölt.
Nem szüret ám igazán, hol az üstben a tyúk vagy a lúd költ!
Marha való oda, emselapocka, a csülke a párja,
paplana hagyma, ha borral a szaftja a
paprika ágya.
A kóstolóhoz
Ím a kanál belefújhatsz! Tölts! Ez
a párlat a jó snapsz!
Tisztul az út, hol a korty járt,
kezdheti nyelved a mustrát.
Kérsz ugye? Szelj a cipóból! Jár a
falathoz az óbor.
Vedd el a részed, a tálad, nem
viszi senki utánad…!
A vörösboros kakaspörkölt
Érzed? E szaft csupa férfierély,
mely igét kap a borral.
Bár a Te háremed egy nő, halk kukorékod esendő,
fűt a parázs, vele hajt a taréj
heve, perzsel az óhaj,
bármire csábos e nap, adjon erőt e
falat!
Birkapaprikás
Hajdan e jámbor lénye az Úrnak
békésen legelészte a tájat.
Róla mesélt a kolomp, súgva idézte
a lomb…
Lelke ma illata, paprika-szaftnak
a hagyma uszályt ad,
bölcs Ura várja tudom; áldja a
béke… borom!
A szilveszteri sültmalachoz
Tűz helye zárja e kis coca boldog gyermeki útját,
sörrel enyészik a zsír, rózsa a bőrön a pír,
csábos az illat, e szűz pirulás zamatot nyer a borral…
Tedd le elém, s ez a tál, mennyei révre talál!
SZEKSZÁRDI KÖSZÖNTŐK
Vesztergombiak dicsérete
Korty, ha dicséri a gazdát, terjed a híre csak add át!
Vesztergombi család, adta e torra
borát.
Már „VinAgóra” behódolt, frankhoni
ajkon a csók volt,
tiszteld benne ezért, Bordeaux címzetesét!
Vida Péter üdvözlése
Dalnok vagy, hol a Lyra a bor, s
levet ihlet a szőlő,
bíboruszályon a szín, gyertyavilág-puha rím,
Bakta ölén fut az ízzel az illat, a
mámor igét sző;
Szólj Vida, míg ez a szó, ily’
nemes innivaló!
Dúzsi Tamás poharára
Int a gyümölcs, kecses illat üzen,
nyoszolyát vet az Éden.
Tudva mitől aromás, titkot idéz ma
Tamás,
Dúzsi-tanyán az a bor,
ha kiforr, neki hír, neki érdem;
Hűs poharával a szád, dalra tereljen imát.
Bajnok Sándornak
Sándor e korttyal végez a múlttal…
a szélnek ereszti.
Nem üli háttal a mént, arccal a
napba teként,
járva csalitba így tud a Nimfa
Bajnoka lenni,
dárdavivője jövő, táltosa szárnyas
Idő!
Levente Péternek
Otthon e tájék, benne kiváltképp kedves e vendég,
dalnoka vár, fogy az emlék, kelj viadalra Leventénk,
légy, aki győz, ha a Tolvaj Idő szava vív a mesékkel,
szürke Homér’ dala lám kivirul, ha
a bajnoka Péter!
Dr. Töttős Gábornak
Gábor! E kertben a múzsák tánca idézi Apollónt!
Itt, hol a szó ligetén Ampelosz
járt az imént,
Délosz hajdani sós kavicságya ma telve
virággal;
Tölts! Legyen ihlet a bor, s szépszavu
ünnep e tor!
EGÉSZSÉGÜNKRE
A deák és a gazda
Látod e mustra során a dalom utolérte a kortyod,
Tőlem a Múzsa, tőled a Bakkháns
lopta a csókot.
Ám ez a penna, mintha apadna… Jó, aki jót ád!
Nálad a tinta – vén csalafinta – zárd le a strófát!