Esős volt az idei tavasz. A nap alig sütött, sokszor volt hűvös. Hosszú-hosszú napokon át minden nyirkos és nedves volt.  Próbáltam  becsülni azt a  kevéske kis napfényt.
Sok japán haikut olvastam . Ezek bizonyos mértékig átalakították szemléletmódomat, még ha ezek a haikuk sem lettek japánosak. Mindenesetre megpróbáltam ugyanazt tenni ezekkel a  kis versekkel, mint a fényképezőgéppel: megragadni a pillanat varázsát, fájdalmát, kiragadni  a hangulatot az elmúlás örvényéből és képpé, élménnyé merevíteni, még ha ez csak halotti maszk-szerű lenyomata a tovatűnő időnek, érzéseknek.