A Zengő bükköseiben

2009. január 17-én dél körül Hosszúhetény  Tiszoszél nevű völgyéből indulva ragyogó napsütésben felkapaszkodtunk a Zengő nyugati nyergére. 450 m felett a fákat vastag zúzmara fedte, 600m-től pedig 5-10 cm-es hó is volt.  A Zengőről egy fiatal bükkösön keresztül, nehezen járható csúszós úton leereszkedtünk  a Paraszik-tető oldalában lévő ősbükköshöz. Korábban itt a püspökszentlászlóiak fás legelője volt, de a jó pár évtizede felhagyott legeltetés után a terület beerdősült.  Több mint egy tucat öreg bükk jó erőben dacol itt a fiatal csenevészekkel, de a terület matuzsáleme már derékba tört, egy-két másikról is fányi ágak zuhantak már a földre. A terület legnagyobb bükkjének is már csak csonkja áll. Lassan ereszkedve lefelé, a hét eleji ónos esők zónájába érkezve ködfoszlányok közt, nehézkesen botorkálva érkeztünk le a völgybe, a Hetényt Szentlászlóval összekötő úthoz.