|
Egy régi kedves ismerősöm meghívásának engedve Tolna megye műemlékeit
jártuk végig egy kellemes napon. Nem az ismerteket látogattuk meg, hanem egy
sajátos szempont alapján összeállított lista nyomán haladtunk. Mivel főleg népi
és egyházi műemlékek szerepeltek a listán, ezért fás szempontból nem reméltem
túl sokat. Végül azonban kellemes meglepetések értek, mert két mindenképpen
figyelemre méltó fával találkoztam.
Elsőként a mucsi templom előtt álló korai juhart kell megemlíteni, ami 351 cm-es
törzskerületével
listás fa. (46º25'36,5";
18º23'21.0") Ennél is nagyobb
meglepetéssel szolgált az isten háta mögötti Szabatonpuszta, ami nem csak táji
szépségével, műemléki érdekességeivel fogott meg, hanem bálványfájával is.
Tudom, hogy a bálványfának nincs becsülete, hiszen káros gyomfa. A vele
kapcsolatos minden jogos aggodalmat és fenntartást a wikipedia szócikke
is
nagyon jól összefoglal. A Pósfai-féle falista sem foglakozik vele. Itt mégis a
kellemes alkonyi fényben már távolról feltűnt különleges szépségű vastag
törzsével. Először el sem akartam hinni, hogy az utált gyomfával van dolgom, de
az egyértelmű jelek hamar meggyőztek. A kerülete 447 cm-nek adódott. Ez messze
nagyobb, mint bármely ilyen fa Bartha Dénes falistáján
(itt Ailanthus altissima néven
keressük) vagy a wikipedia által említett városmajori fáé. Hőgyész is
szolgált még meglepetéssel. A majorsági
épületen túl is fennmaradt még a parknak egy csonkja, ami hatalmas platánfákkal
vétette észre magát. Különösen egy kettős törzsű tűnt nagyon listagyanúsnak. Erre az
elvadult területre -ami egyébként egy lepukkadt gépállomás területén fekszik- nem tudtunk
bejutni, mert azt magas lezárt kerítés határolta.
Az út műemlékes szempontból is roppant tanulságos volt, erről talán majd máshol
beszámolok.
|
