A felsőtengelici Benyovszky-kúria parkja

 A Felsőtengelicen lévő Benyovszky-kúria parkja volt Tolna megye első természetvédelmi területe. A 36 hektáros park már 1952-ben védelmet kapott, számomra némileg talányos okokból. A kúria rövid bemutatását már itt megejtettem. A park mindenesetre az 1970-es években megtetszett a Tolna megyei pártvezetőségnek, mert a park nagymérvű átalakításával itt hozták létre oktatási központjukat. A parkban felépítettek egy nagy épületegyüttest, miközben a környék tele volt málladozó  kastélyokkal és kúriákkal.  A park egy vizenyősebb részén egy horgásztavat létesítettek, amelynek vízszintjének szabályozására egy  külön tározó épült. Ez a mára már teljesen kiszáradt Bogárzó-tó, ami 1975-ben szintén helyi védettséget kapott. Hamarosan gazdája lett a teljesen leromlott állagú Benyovszky-kúriának, az  egyik sokat foglalkoztatott szobrásznak a tulajdonába került. Ma is az ő örökösei lakják. Évekkel ezelőtt a kúria padlásterében a szobrász műveiből kiállítás is volt.  A kúria előtti elkerített részen a tulajdonos lovai legelésznek idilli nyugalomban. Az oktatási központot is magánosították, ma a szállodaként és termálfürdőként működik. Talán az 1970-es évekbeli nagyarányú természetrombolás hatására a park országos védettségét törölték, és azt helyi védettségűre módosították. A park ma csak a szálloda környezetében gondozott, ott viszont nagyon szépen. Itt áll egy hatalmas fekete nyár, ami  csaknem listás méretű. Dr. Kiss Gábor és  Kováts László általam már többször idézet könyvecskéje (A tengelici kastélyparkoktól a Kis-Konda-patak menti ökológiai folyosóig) szerint a parkban hazánkban egyedül itt található kalábriai feketefenyő (pinus brutia). A kalábriai feketefenyőt én csak képen láttam, itt - az elvadult 36 hektáros parknak csak egy részét bejárva-   nem voltam képes megkülönböztetni a közönséges fekete fenyőtől. A fekete- és erdei fenyők mellett a park másik markáns fája az ostorfa, amelyikből feltűnően sok kivadult példány volt. A kúria kutyákkal őrzött kerítésén belül pedig kifejezetten óriási példányokat láttam ezekből. A legtöbb fenyő a Benyovszky-kápolna körül sűrűsödik. A kápolnát 1913-14-ben építette Benyovszky Rezső családi temetkezési helyéül. Itt  kb. húsz évvel  ezelőtt jártam először. A kápolna már ekkor feltört, kifosztott és meggyalázott volt. Ezt követően még néhányszor megfordultam itt, és láttam azt az igyekezetet, amivel valakik megpróbáltak a barbárság ellenében  tenni. Mára már szemmel láthatóan felhagytak ezzel a hiábavaló küzdelemmel. Az utóbbi időkben a fémtolvajok is felfedezhették ezt a helyet. A kápolna tetőzetének bádoglemezei mellett a  kovácsoltvas kerítés is áldozatul esett. Szomorú látvány volt mindez.

Az augusztus végi utunkon sikerült a kúria kerítésén belülre is kerülnünk, ahol a tulajdonosnő  kedvesen fogadott minket. Megtudtuk, hogy a kúria eladó. Az ostorfák nem bizonyultak olyan jelentősnek, mint ahogy kívülről tűntek. A legtöbb figyelmet tőlem egy karcsú jegenyefenyő érdemelte ki. A képek megtekinthetők itt.