Egy folyó emléke: A Sárvíz nyomai Szekszárd határában

A Sió és Sárvíz a XVIII. században még egészen másként folyt, mint napjainkban. A Sió nem volt kapcsolatban a Balatonnal, és Simontornyánál belefolyt a Bakonyból érkező Sárvízbe. Sárvíz innen kezdve egyedül folytatta útját. Szekszárd északi határában több ágra szakadt. A főág végigfolyt a Sárközön és Bátánál ömlött a Dunába, ahogy ezt Lázár deák 1528-as térképén is látjuk. (A térképen a kevésbé jelentős Sió nincs is feltüntetve). A Sárvíz mente azonban az állandó mocsarai révén sok problémát okozott, ezért a Helytartótanács már 1771-ben elrendelte a tolnai szakasz vízmérnöki felmérését és lecsapolási tervének elkészítését. 1774 nyarán Böhm Ferencet, a tatai Eszterházy uradalom mérnökét a Sió és a Sárvíz szabályozásának vezető mérnökévé nevezték ki. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy Böhm a Balaton kiszárításának is elkészítette a tervét, amit el is fogadtak, de -mint bizonyára ismeretes- treve nem valósult meg.) Már Böhm tervei közt is az szerepelt, hogy a Sárvízzel párhuzamos szárítócsatorna - ez lenne a mai Sió-  vezeti le a térség fölös vizeit. A Sió Simontornya alatti, valamint a Sárvíz felső szakaszán megindultak a munkálatok, amik azonban pénzhiány, érdektelenség és a környező földesurak ellenkezései miatt néhány év múlva abbamaradtak. A XIX. század elejének gabonakonjuktúrája, valamint a termőföld hiánya azonban ismét napirendre tűzte a lecsapolási munkák újbóli beindítását, amelyet főként az Esterházy-uradalom szorgalmazott. 1810-ben létrejött az ország első társulásaként a Sárvíz szabályozására alakult Nádorcsatorna Társulat. Ekkor kapcsolódott be a munkálatokba Beszédes József is, aki 1819-től a társulat igazgató mérnöke is lett. 1835-re elkészült a Sárvíz, valamint az utóbbival összefüggésben a Sió Simontornya és Ozora közötti szakaszának a szabályozása. A munkálatok azonban koránt sem fejeződtek még be. 1854-ben indult meg a Sárvíz Szekszárd környéki szabályozása, már Halász Gábor irányításával.  A Siót meghosszabbították egészen Sióagárdig, ahol összefolyt a Sárvízzel. A két egyesült folyó pedig egy rövid mederrel  a bogyiszlói átvágás holtágába, a Taplósi-Dunába vezették, ami ekkor még összeköttetésben volt a nagy Dunával. A  Sárvíz 40 km-rel lett rövidebb, nem tekergett el már egészen Bátáig. Szekszárd északi határában a Sárvíz holt folyó lett. Ma már csak a palánki út töltése mellett két rövid holtága van meg. (Bővebben a szabályozások történetéről Bencze Géza tanulmányában olvashatunk)

A mellékelt térkép a mai állapotot tünteti fel a fényképek nézeti irányával. A felvételek 2003. február 28-án készültek.

1.félpanoráma	2.félpanoráma
3.kép
	Az egykori vámház szépen felújított épülete. Régi térképek tanúsága szerint a Sárvízen átmenő híd vámjának beszedésére már itt a XVIII. sz. második felében állt egy épület, amelyben valószínűleg fogadó is működött.

Ugyanez Gizus fényképein 2002. március 11-én, amikor a tavasz sokkal korábban jött.