1. Alapponti hiba: A 130 cm-es magasság felvételét a fa kerülete mentén nem a legmagasabb ponton tesszük meg. Ez különösen egy meredekebb partoldalban lehet jelentős hibaforrás. Mivel a fák felfelé leggyakrabban keskenyednek, ezért ha a partoldal mélyén mérjünk fel a 130 cm-et, akkor a partoldal legmagasabb részén már jelentősen 130 cm alatt járunk és jelentősen nagyobb kerületet kaphatunk. Ez lényegében magassági hibát eredményez. Ha a fa 130 cm alatt felfelé szélesedik, akkor a legszűkebb részt kell kiválasztani, magasságtól függetlenül.
2. Magassági hiba: Ilyen hibát akkor vétünk, ha nem 130 cm-en mérünk keskenyedő fánál. A hiba nagyságrendjét a következő számadat jellemzi: Ha egy olyan fát tekintünk, amelynek kör a keresztmetszete, és 10º-kal keskenyedik felfelé, akkor 10cm-es elcsúszás a 130 cm-től kb. 11 cm-es eltérést eredményez. Ez a hiba jó közelítéssel a fokokkal és az elcsúszás mértékével is egyenes arányosságot mutat. Egy 10º-kal keskenyedő, 130 cm-en 500 cm-es fa tehát 120 cm-en  511 cm lenne
3. Ferdeségi hiba: Ilyen hibát akkor vétünk, ha ugyan 130 cm-en indítjuk a mérőszalagot, de a fát körbetekerve  azt  nem vízszintesen tesszük  meg, hanem ferdén. (Ez a metódus kiegészítésre szorul ferdén növő fa esetén. Ekkor vízszintesen a fő növekedési irányára merőleges irányt értjük.) Így egy szabályos kör keresztmetszetű fánál egy ellipszis kerületét mérjük meg. Itt a vízszintestől való elhajlással korántsem lineáris lesz a hibánk. Tanulságos az alábbi kis táblázat áttekintése, amely az elhajlási szög függvényében adja meg a hiba nagyságát. 

   vízszintestől való elhajlás szöge	hiba (cm)
   10º	2
   15º	11
   20º	20
   25º	33
   30º	49

4. Bütyök hiba: Ezt a hibát akkor követjük el, ha a kerületbe belemérünk kiálló sarjakat, bütyköket, kinövéseket.

A fenti hibák kiküszöbölésre Pósfai György ötlete alapján a mérőszalagom végére egy csipeszt erősítettem, és a méréseket a következőképpen hajtom végre:

1. A fát körbejárva kiválasztom a fa kerülete mentén a talajszint legmagasabb pontját.

2. Ha a fa egyenletesen keskenyedik, akkor a testmagasságomhoz viszonyítva 130 cm-en rögzítem a mérőszalag elejét. Nálam a 130 cm pontosan mellmagaság felett van 3 cm-rel. Ha gyalogosan járok, botomat is tudom használni, ami pontosan 130 cm magas. Ennek segítségével próbálom belőni a 130 cm-es magasságot. Amennyiben mérőszalaggal a felfelé keskenyedő fatörzsön mérjük ki a 130 cm-et, akkor természetesen hibát vétünk. A hiba 10º-ban keskenyedő fánál nem nagy, csak kb. 2 cm magassági hibát okoz, egy 20º-ban keskenyedő fánál már 8 cm-et. A szalag végét általában csipesszel tudom rögzíteni anélkül, hogy a fát megsérteném. Ha a fa 130 cm-nél már szélesedik, akkor a legkeskenyebb részt próbálom megtalálni.

 

3. A vég rögzítése után  fát körbejárva felfektetem a szalagot. Amikor körbeértem, csipesszel összefogom a szalagot, majd a fát még egyszer körbejárom. Ellenőrzöm, hogy a szalag végig vízszintesen áll-e, és hogy nem mértem-e bele kiálló bütyköket, sarjakat.

4. A szalag két végét kézbe véve annak mozgatásával a lehető legszorosabbra húzom, majd leolvasom a mért értéket.

5. A fenti eljárást az elejétől kezdve még kétszer megismétlem, és a legkisebb mért értéket tekintem a fa kerületének. Az ismétlésre különösen akkor van szükség, ha a 130 cm alatti legkeskenyebb részt kell megtalálni.

A fenti eljárás csak szóban egyszerű. A fák tövénél ugyanis nagyon gyakran sűrű, szúrós, kullancsos bozótos van és ferdén állunk a partoldalban. A pontos mérés tehát mindenképpen időigényes és fáradságos munka. Időt kell rá szánni.

A fenti pontokhoz tanulságos hozzávenni Pósfai György kommentárjait is:

1. Alapponti hiba. Kicsit kevésbé szigorúan szoktam nézni. Ha enyhe lejtőn van a fa, akkor a legmélyebb és a legmagasabb pont között félúton mérem a 130 cm-et. Akkor van gond, ha a fa egyik oldala egészen mélyen van, ilyenkor hajlok arra, hogy a magasabb oldalon a 130 cm-hez közelítsek. Tudom, ez utóbbi eset nem teljesen egzakt, de az élet tele van kompromisszumokkal.

2. Magassági hiba. Tipikus esete az alul erősen szélesedő mamutfenyő, ahol kis eltérés igen nagy hibát eredményez.

3. Ferdeségi hiba. Nem mérem mindig vízszintesen a fát. Egy kör keresztmetszetű, de ferdén nőtt fánál a hossztengelyre merőlegesen mérek, egyik oldalon 130 cm alá, másik oldalon kicsit fölé megyek (ekvivalens azzal, mintha a fa egyenes lenne, és a talaj lenne lejtős). Tipikus ilyen fa a kisebbik címer-foki tölgy vagy a sárvári Óriások Erdeje nagy tölgyei.

4. Bütyök hiba. Néha egészen girbegurbán vezetve jön ki a legkisebb körméret. Egy göcsörtös kislevelű hárs (vagy mondjuk a lovasberényi szil) bütykei között vezetve a szalagot jóval kisebbet mérünk, mint a vízszinthez ragaszkodva. Ez a fajta mérés egyrészt egyértelmű (senki nem tud kisebbet mérni), másrészt talán ez utal legjobban a fatömegre, ami végül is a törzsről az összbenyomást adja.

Én körbevezetem a szalagot ott, ahol a legkisebbnek néz ki a kerület, aztán összecsippentve körbe-körbe húzogatom, amíg a legkisebb értéket nem kapom.

A tanulság: Egyrészt teljesen rendben van, ha valaki kicsit másként mér (B.L. pl. 5 cm-re kerekít), inkább csak az okoz csalódást, ha valaki következetlen, ill. jelentősen mást hirdet, mert belemér tücsköt-bogarat, vagy nincs is centije. Másrészt elismerve, hogy soha nem lehet teljesen egzakt tudomány a dendrománialógia, ragaszkodtam eddig ahhoz, hogy minden listára kerülő körméretet - „hivatalosan” - magam mérjek. Nevezhetjük ezt reneszánsz öntudatnak vagy tudományosabban egyfajta normalizálási metódusnak. Mindenesetre a gyakorlatban ez elég jól beválik, példa rá, hogy egyes évről évre mért fáknál pontos, egyenletes gyarapodás mutatkozik (pl. kőszegi platán, nénai tölgy)."

Szél Győző is tett olyan észrevételt, ami engem kiegészítésre ösztönzött :

Az ideális, felfelé vékonyodó fáknál a 130 cm magasság helyes megállapítása is gondot okozhat. Ha az acélszalag végét a fa tövébe illesztem, majd kihúzom és nekifektetem a törzsnek, a 130 cm-nél pedig körömmel jelet húzok a kéregre, kisebb-nagyobb hibát követek el, hiszen a fa törzse a vékonyodás miatt szöget zár be a függőlegessel, vagyis a 130 cm valójában magasabban van. Ha viszont az acélszalag függőlegesen áll, akkor a szalag vége eltávolodott a fától, és ezt az ideális magassági pontot le kell a fára vetítenem, ami megint csak hibaforrás lehet.

Másik probléma (számomra), hogy nagyobb fáknál, különösen ha cserjéket, vagy más zavaró tereptárgyakat kell kerülgetni, nehezen tudom tartani a magasságot, miközben körbekerülöm a fát.

Mindig két szalaggal járok, a merev acélszalag nagyon jó a kivágott törzsek mérésére, vagy ha meg akarom mérni, milyen magasan ágazik el a fa. A törzskerület mérésére viszont a hajlékony, puha szalag a megfelelő. Ha egy segítőtárs akad, aki a szalag egyik végét erősen tartja, akkor utólag nem nagyon szoktam meghúzni, ahogyan PGyörgy tanácsolja, hiszen mérés közben eleve feszes a szalag.