|
Tengelic és Katalinpuszta |
Az utóbbi időkben Lukács Róbert
nagyszerű somogyi-baranyai, vagy Pósfai György beregi fatalálatai is
rámutattak arra, hogy dendrológiai szempontból az egykori, vagy még a ma is
használt fás legelők milyen jelentősek. Tolnában azonban nemigen akadtam fás
legelőre. Jellemző, hogy a bogyiszlói legelő, az egyetlen általam ismert
ilyen hely sem tolnai volt. Bogyiszló ugyanis csak egy nagy Duna kanyar
19.századi átvágása révén került a Dunántúlra, még később csatolták csak
Tolnához. Úgy gondolom, hogy a fás legelők hiányának elsősorban társadalmi
okai vannak. A fás legelőket egy sajátos gazdasági- társadalmi környezet
hozta létre az aprófalvas, állattartó vidékeken, olyan helyeken, ahol nem jöttek létre
olyan intenzív
szántóföldi óriásgazdaságok, mint amilyen Tolnában pl. az Esterházy-birtok volt.
Tolna megye olyan részein, ahol hiányzott ez
síkvidéki intenzív szántóföldi gazdálkodás, pl. a Völgységben vagy a
Hegyháton, ott főként németek laktak, akik már a 18. században is a
"fejlettebb" istállózó állattartást űzték. Úgyhogy a fás legelős
rétek pl. az Ormánságban, Somogyban, Szatmárban vagy Beregben eleve sokkal
gyakoribbak lehetett. Ott ráadásul a relatív elmaradottság konzerválta is ezt a
rendszert, amit itt Tolnában az intenzív mező- és erdőgazdálkodásra való
áttérés felszámolt, még azokon a helyeken is, ahol korábban létezett. Tudjuk
azt, hogy pl. a Sárközben a folyószabályozások után az erőteljes
szántóföldi gazdálkodásra való átállás szüntette meg őket. A Gemenc sem volt
olyan mértékben erdősült akkor, mint most, és dús legelők szabdalták fel az
erdőség egészét. |
| Tovább> | | Vissza a nyitóoldalra<< |