|
Irena Zunić (leánykori nevén
Messer) muraközi német-horvát családban születet. Apja vagyonos kereskedő volt,
és a család magyar rokonsággal, sőt a Murán túl, Magyarországon szőlőbirtokokkal
is rendelkezett. Gyermekként a soknemzetiségű vidéken a német, a horvát és a
magyar nyelvet is szinte anyanyelvként elsajátította. A Muraköz 1941-es
visszacsatolása után Nagykanizsán végezte gimnáziumi tanulmányait, amelynek
eredményeképpen erős magyar identitás is kialakult benne. 1945 után a
család vagyonát elkobozták, és mindenféle kapcsolata megszakadt Magyarországgal.
Tanulmányait Jugoszláviában folytatatta, amelynek eredményeképpen Zágrábban
orvosi diplomát szerzett. Ezt követően Zadar városába került, amelynek
kórházában dolgozott, végül osztályvezető főorvosként ment nyugdíjba.
Zadarban köztiszteletnek örvendett, számos állami és városi kitüntetést kapott.
Nyolcvanévesen is hibátlanul idézte fel az egykor Nagykanizsán tanult verseket,
ízes és kissé arisztokratikus magyarsággal beszélt, Jókait olvasott.
Az 1970-es évek végén egy Zadar melletti kis halászfaluban, Bibinjében kisebb
földterületet vásárolt az Adria partján. A földterület közepén egy évszázados
fügefa állt már. Ezt a fügefát meghagyva, közvetlenül az Adria partjára egy kis
hétvégi házat építetett. Az 1990-es évek horvát-szerb háborúját követően a
magyar rokonságon keresztül kerültünk a háborúban elszegényedett és sokat
szenvedett vidékre, és az 1990-es évek közepétől szinte minden nyáron
eltöltöttünk itt néhány napot a fügefa alatt. Kezdetben csak ketten a
feleségemmel, majd a gyermekeinkkel is. Közben minden megváltozott. Eltűnt a
szegényes halászfalú, hatalmas apartmanházak épültek mindenfelé. A háztól
száz méterre lévő csendes kis homokos strandon szinte balatoni tömeg lett, mi is
átszoktunk inkább a házacska előtti sziklás tengerpartra. Csak a fügefa a
kertecske közepén, az maradt változatlan. Élveztük gyümölcseit, ittunk a
fügepálinkájából, ettünk lekvárjából. Irena néni sem nagyon látszott öregedni,
és minden évben a korábbi évek szeretetével várt minket vissza. Az idén is, és
már számolgattuk, hogy hány nap is van vissza a találkozásig. De mire mi
az Adriához utazhattunk, már csak a fügefa maradt a házacska mellett.
|
