A fokok a Gemenc jellegzetes
képződményei. A Sárköz falvaiban foknak nevezték egyrészt a
természetes módon lefűződött Ős-Duna maradványokat, másrészt
fok a neve
a medermaradványokat
egymással és a Dunával összekötő mélyvonulatoknak is, amelyek régen oly fontos
szerepet játszottak az ártéri gazdálkodásban. A Címer-fokot régebbi
térképek Zimmer-foknak is írják, elképzelhető, hogy személynév eredetű. A
Címer-fok fontos szerepet tölt be a Nyéki-Holt-Duna vízellátásában.
Ottjártunkkor is éppen láthattuk, amint a Duna meder felől - néha hangulatos kis
csorgókon keresztül- a holtág felé áramlik a tavaszi ár.
A Címer-fok tölgyei
Pósfai György falistáin is szerepelnek. 2006-ban mérték meg őket utoljára.
Méréseim szerint azóta mindkettő kismértékben gyarapodott. A nagyobbik 696
cm-rel a bűvös 7m -hez közelit. Sajnos életerő már nem sok van benne. A sok
duzzadó rügy ellenére több száraz, töredezett ága van, és különösen hatalmas
odva ad aggodalomra okot. Az mindenesetre biztató, hogy mellette több derékba
tört viharkáros fiatal fát láttunk, de a vén tölgy még mindig áll. A kisebbik
tölgy is gyarapodott, 646 cm-nek mértem kerületét. Ez a fa életerősnek tűnik.
Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy a fák környezete némi csalódást okozott
számomra. Úgy képzeltem el, hogy a Gemenc legnagyobb fái büszkén emelgetik
hatalmas koronáikat egy tisztás közepén. Arra nem gondoltam, hogy kullancsos
bozótosban, csenevész kis ifjak sűrűjét túlnőve kell tekintélyt
parancsolniuk maguknak. Még néhány hét, és a Gemenc legnagyobb matuzsálemeit
elnyeli a sűrű növényzet.
|