Az alsóhidvégi Jeszenszky-kastély parkja

Tolna megye köznemesi kastélyparkjai eddig nem nagyon kápráztatták el az embert. Szerény parkok szokványos fákkal, barbár elvadultságban, málladozó kastéllyal. Jobbára ez az, amit nyújtani tudnak. Üdítő színfolt, ha valami különleges, valami méretes, valami gondozott kerül az ember elé. (Most egy zárójel erejéig epét is önthetünk az új birtokos gazdákra: A régi téeszes-állami gazdaságos állapotokhoz képest semmi sem javult. Bár így megmaradt  az öröm, hogy ezek a helyek továbbra is szabadon látogathatók, már ahol látogathatók még egyáltalán.) Az alsóhídvégi kastélyparkba tett kirándulásunk is a szokványos élményekkel telinek indult. (A kastély itt van röviden bemutatva) A visszafogott várakozás oka az volt, hogy korábban már jártam itt, és a terület nem tűnt túl ígéretesnek. Akkor esett az eső, a parkban nem néztünk szét. Most se maradt sok időnk, már esteledett mire ideértünk.  A rendelkezésre álló kevés időben két listás fát vettem észre: egy japán akácot (46º 30' 49"; 18º 39' 18") 481 cm-es kerülettel, és egy juhart 521 cm-rel. (46º 30' 48"; 18º 39' 23" ) (A koordináták a Google Earthről lettek leolvasva.) A juhart korai juharnak néztem. Vele szomszédságban a fiatal növendékek közt még több nagyon szép fa állt az elvadult parkban. Érdemes lesz egyszer ide még visszatérni, jobban felkészülten, több időt hagyva.