1903. december 28-án
		született Budapesten, jómódú családból. Teljes neve margittai Neumann János Lajos. Apja margittai Neumann Miksa dr. ipari és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó ügyvéd és bankár, anyja Kann Margit. Két öccse született: Mihály (1907), chicagói orvos és Miklós (1911), philadelphiai jogász.
	1909 és 1913
		között járt elemi iskolába. 1913-tól a fasori Ágostai Hitvallású Evangélikus Fôgimnáziumban tanult tovább. Ez volt abban az idôben Magyarország legjobb középiskolája. Jó képzést kapott történelembôl, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kituntetést. Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. Matematikai tehetségét Rácz László fedezte fel. Egyetemi évei alatt Kürschák József, Fekete Mihály és Szegô Gábor segítették a matematika további megismerésében.
	Fiatal korától
		érdeklôdött a repülés és a technika más újdonságai iránt. Már ekkor gondolkodott kettes alapú elektromos számológép építésén. Mivel a matematika és a technika is érdekelte párhuzamosan két egyetemet végzett. 1921. szeptember 14-én beiratkozott a budapesti Eötvös Lóránd Tudományi Egyetem (ELTE) bölcsészkarára. Fô tárgya a matematika volt, melléktárgyai a fizika és a kémia. Ezenkívül a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat. Szintén 1921-ben kezdte tanulmányait a berlini egyetemen, ahol filozófiát, matematikát, fizikát és kémiát hallgatott. 1924-ben a zürichi Szövetségi Muszaki Fôiskolán (Eidgenössische Technische Hochschule) folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemet 1925. július 11-én fejezte be. 1926. március 12-én Summa cum laude kitüntetéssel doktorált matematikából. Doktori disszertációjának címe: Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése. A zürichi fôiskolán 1926 októberében szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját. Ezután Göttingembe, a német matematika fellegvárába ment, ahol David Hilberttel dolgozott együtt. Itt tartotta meg elsô elôadását 1926. december 7-én a társasjátékok elméletérôl. 1927 április 26-án kért tanítási engedélyt a Friedrich Wilhelm Egyetemen (Berlin), amelyet november 17-én kapott meg. December 9-én tartotta próbaelôadását, minek sikere után 13-án elfoglalhatta helyét az egyetem tanárai között. Szintén 1927-ben, dolgozatot írt David Hilberttel és Lothar Wolfgang Nordheimmel együtt a statisztikus kvantummechanika valószínüségi értelemzésének matematikai alapjairól.
	1929-ben
		a Princeton University hívta vendégprofesszornak. Így történt, hogy 1930 és 1933 között fél évenként Amerikában, fél évenként Európában tanított. Végül, mikor Németországban gyôzött a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban, ahol 1933-tól a Princetoni Felsufokú Tanulmányok Intézetének, (Institute for Advanced Studies, IAS) matematikaprofesszora volt. 1930-ban házasságot kötött Kövesi Mariettával, ebbôl a házasságból 1935-ben született leánya, Marina von Neumann Whitmann, aki ma a Michigani Egyetem közgazdaságtan- és politológiaprofesszora. 1937-ben Neumann megkapta az amerikai állampolgárságot. Elsô házassága felbomlott, 1938-ban feleségül vette Dán Klár´t, aki az ötvenes években számos programot írt az ENIAC-ra és az IAS gépre is. Látva a közelgô világháborút, iskolánk névadója bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai elôkészületekbe. Részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában, majd a békés energiatermelés szolgálatába állításának irányításában is.
	1945-tôl 1957-ig
		a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója. Ekkor már az emberi agy, valamint az idegrendszer muködését utánzó gépek kötötték le figyelmét. 1944-ben jelent meg Princetonban, Oscar Morgensternnel együtt írt híres munkája, a Játékelmélet és a közgazdasági viselkedés (Theory of Games and Economic Behavior). Ugyan ebben az évben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az elsô teljesen elektronikus, digitális sz&aacutemítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer) megépitéséhez, ami 1943. május végén kezdôdôtt, s teljesen egészében 1946. február 14-én készült el. Az ENIAC tesztelései mellett aktívan részt vett az EDVAC (Electronic Discrete VAriable Computer) tervezésében is. 1945 júlisában írta meg azt a muvét, amelyben a "Neumann-elvek"-ként ismert megállapitásait, valamint a számít&aaacutestechnika, és a számítógépek általa elképzelt fejlôdésérôl olvashatott a világ. (A mu címe : "First Draft of a Report on the Edvac"). A Neumann-elvek: - Teljesen elektronikus számítógép - Kettes számrendszer alkalmazása - Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép) - Központi vezérlôegység alkalmazása - Belsô program- és adattárolás 1945-ben, miután az elvek napvilágot láttak, Neumann és H. H. Goldstine visszatértek a Princetoni Felsôfokú Tanulmányok Intézetébe és megépítették az EDVAC-nál lényegesebben korszerubb, párhuzamos muködésu, grafikus megjelenítésre is alkalmas, tárolt programú számítógépet, amelyet IAS gépnek, illetve ma már leggyakrabban Neumann-gépnek neveznek. Igaz 1951-ben már muködött, hivatalosan mégis csak 1952-ben vették használatba. Az Ô ötlete volt, hogy a géphez csatlakoztassanak egy katódsugárcsöves kijelzôt, vagy ahogyan késôbb nevezték: displayt, amely képes volt grafikusan megjeleníteni a végeredményeket. 1945-ben a cambridge-i egyetemen (Anglia) elkészült az elsô elektronikus, tárolt programú számitógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), mely már a "Neumann-elvek" alapján muködött. A számítógép muködéséhez a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladat megoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához. Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé. Érdeklôdésének kialakulásában fontos szerepet játszott Ortvay Rudolf, magyar tudós, akivel sokat levelezett... Neumann mondta: "a tudomány a jövôben inkább a szabályozás és vezérlés, programozás, adatfeldolgozás, kommunikáció, szervezés és rendszerek problémáival törôdik majd". Felismerte: egy rendszer biztonságát illetve hatékonyságát nem annyira az határozza meg, hogy milyen elemekbôl épül föl, hanem hogy hogyan van rendszerré szervezve, az elemek között milyen minôségu és mennyiségu információ megy át. Neumann János jól látta a fejlôdés további irányát, de életmuvét már nem fejezhette be. 1955. augusztusában diagnosztizálták, hogy súlyos rákbetegségben szenved, amelyet az atombomba elôállításakor szerzett sugárfertôzés okozott. 1955. és 1956. között írta utolsó muvét, a Silliman-elôadás kéziratát, amely késôbb sok nyelven - magyarul "A számítógép és az agy" címen - jelent meg. 1956-ban megkapta a legmagasabb amerikai érdemrendet, a Medal of Freedom kitüntetést, amit D. D. Eisenhower, az USA akkori elnöke a Fehér Házban adott neki át. 1956. Április elején feküdt be a washingtoni Walter Reed kórház elnöki betegszobájába, ahol 1957. február 8-án elhunyt.