ENIAC
	Ismertté az ABC utóda, az elsõ általános célú elektronikus digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer) vált. Az ENIAC tervezését a második világháború alatt kezdte el katonai célokra John Presper Mauchly és John William Eckert, részben az Atanasoff-fal folytatott eszmecsere hatására. A gépet a Pennsylvania egyetemen építették, a munkát 1946-ban fejezték be. Ezt a számítógépet már szabadalmaztatták. A kormány a munkát 400.000 dollárral támogatta.
	Az ENIAC 17.468 elektroncsövet tartalmazott, több mint 100 kW elektromos energiát fogyasztott és 450 m2 helyet foglalt el (több mint 30 m hosszú termet építettek az elhelyezéséhez). (Más források szerint a fogyasztása 800 kW, helyigénye 220, illetve 140 m2 volt.) A gép tömege 30 tonna volt, megépítése tízmillió dollárba került. Három nagyságrenddel gyorsabb volt, mint a relés számítógépek: az összeadást 0,2 ms, a szorzást 3 ms alatt végezte el. A programja azonban fixen be volt “drótozva” a processzorba és csak mintegy kétnapos kézi munkával, villamos csatlakozások átkötésével lehetett megváltoztatni. A gép memóriája 20 db tízjegyû elõjeles decimális számot tudott tárolni. Mindegyik számjegy tárolására 10 db elektroncsövekbõl épített flip-flop szolgát. Mindegyik flip-flop megfelelt egy-egy számjegynek: egy számjegy tárolásához a neki megfelelõ flip-flopot 1-re állították, az összes többit 0-ra. Az elektoncsövek megbízhatatlansága miatt a gép csak rövid ideig tudott folyamatosan mûködni. Az ENIAC-ot ballisztikai és szélcsatorna-számításokra használták. Egy trajektória kiszámítása a gépnek 15 másodpercig tartott, ugyanez egy szakképzett embernek asztali kalkulátorral 10 órás munka volt. A gépet 1956-ban lebontották, mert elavult. Jelenleg egy olcsó zsebszámológép is nagyobb teljesítményû, de az ENIAC technikatörténeti érdemei vitathatatlanok.
			Vita folyt arról, hogy melyik az elsõ általános célú elektronikus digitális számítógép. 1973. október 19-én úgy döntött a bíróság, hogy az Atanasoff-Berry Computert illeti meg ez a cím.