 |
Mecseknádasd a
bölcsőhelyem, annak a bizonyos boldog és elveszett gyermekkornak a világa.
A dombok majdnem ugyanolyanok mint rég, áll még nagyszüleim háza, megvan
a műhely is. Ezek a versek és képek mégis valaminek az elvesztéséről szólnak.
Többről, mint arról, hogy az ember elhagyja bölcsőhelyét. Zömük 2003. májusában
készült, egy-két nap alatt. Egy pillanatnyi hangulatot rögzítenek.
A képek fele a Baka-válogatásomban is visszaköszön, de a nádasdi haikuk az időben korábbiak. |
